1 héttel ezelőtt szombaton, valamint tegnap szombaton (bár lehet már hétfő lesz mikor ezt a bejegyzést elküldöm :D) is úgy alakult, hogy koncertre mentem, de a koncertek zenei műfajának jellegétől eltekintve éles párhuzam vonható a két rendezvény között, amit ezennel ecsetelnék is. Az utóbbi rendezvényt kicsit részletesebben.

A kettő közül az első, ami február 21-én volt itt Komáromban egy meglehetősen szerény buli volt; ingyenes, kis teremben, kevés emberrel és három helyi fellépő volt, amik a Vesztegzár, Corelosa és Golden Rock Band névre hallgatnak. A háromból igazából csak az első, a Vesztegzár érdekelt, mely egy amolyan trash metal együttes, de meg kell jegyeznem, hogy nagyon jól tolják (link). Amolyan családias hangulat volt (többé-kevésbé :P) és szerintem Komárom 50 km-es körzetén kívül nem nagyon jöttek rá emberek, továbbá ahogy elnéztem nem csak egyszerű metálosok és rokkerek jöttek el, hanem egy-két punk és motoros is felbukkant. Nincs mit nagyon ragozni, megérte elnézni rá, jól éreztem magam és igazából ha jól emlékszem csak az előtte lévő napon szólt a haverom, hogy koncert lesz.

Az tegnapi (febr. 28.) azonban valóban egy nagy esemény volt, történetesen a 2010-es Paganfest turné, amin a folk metál nagybetűs képviselői szoktak megjelenni, idén a német Varg, az orosz Arkona, az osztrák Dornenreich, a svájci Eluveitie valamint a Finntroll (származásuk nevükből kiolvasható :P) voltak terítéken. Kitűnő választék. Az idei turnéról még a 2009-es Paganfesten szereztem tudomást egy szórólapon és eléggé megörültem hogy ilyen jó lesz a felhozatal, de aztán nagyot csalódtam amikor kiderült, hogy idén kihagyják Magyarországot (link) (ahogy az idei Heidenfest is elkerüli az eddigi tervek szerint :( ). Indokokat nem tudok, nem is kezdek találgatni hogy miért hagyták ki idén hazánkat, de szerencsére azért hozzánk viszonylag közeli helyeken fellépnek, Bécsben és Pozsonyban és hála egy nagyon jó egyetemi ismerősömnek, megszerveztük egy öt személyes kis csapatot és úgy döntöttünk, hogy Bécsben elcsípjük a turnét. A fent említett helyi koncerttel ellentétben erre hónapokig készültem, a 33 eurós jegyet pedig úgy kellett külföldről megrendelni, volt is vele egy kis gubanc, sokáig nem akart megjönni, de aztán kiderült hogy végig a postán volt csak nem hozták ki a postások. Bécsben a koncert előtt volt egy kis városnézés, majd kaja és mentünk is a koncert helyére, a Gasometer nevű lakótelepre (vagy mire) amiről azt kell megjegyezni, hogy 4 kibaszott  nagy gáztartályból kialakított épület. Elég hangulatos volt és korán szembesültünk a jó megoldásokkal, például, hogy a ruhatár még a koncertterem (aminek a bejáratánál kérték a jegyeket) előtt volt így nem kellett afelől az embereknek aggódnia, hogy megigyon mindent amit hozott magával mert esetleg nem engedik be vele. Ami még szintén jó volt, hogy teljesen pontosan kezdtek, ami viszont engem azért zavart, mert habár időben odaértünk, de a koncertterem előtt egy elég hosszú sor állt, aminek köszönhetően le is maradtam az első fellépő a Varg koncertjének első negyed órájáról (mondjuk összvissz csak 35 percet játszottak) viszont amit tapasztaltam belőle az fergeteges volt! Varg (és itt szólok, hogy semmi köze a Burzumhoz) tagjai bőrpáncélban és vörös-fekete harci festéssel tetőtől talpig kidekorálva zúztak, a közönség pedig a színpad előtt zúzta egymást és még wall of deathre is futotta :). Varg után egy második favorit, az Arkona lépett fel; dallamos orosz folk metál, énekese pedig Masha kisasszony, aki nem hogy csak jól néz ki és szépen dalol, de hörgése az vetekedik az Arch Enemy angyalkájával :P. Kár hogy az első szám alatt szar volt a hangosítás és semmit sem hallhattunk Mashatól, de aztán szerencsére megjavították és egy újabb 30-35 perces fellépésnek lehettünk tanúi. Utána a Dornenreich nevű zenekar volt, akiknek a fellépéséről azonban semmit sem tudok mondani, ugyanis alattuk pihentem, kint találkoztunk néhány skandinavisztikás ismerőssel (mármint az ismerőseim ismerősei :P) és az ő horvát ismerőseikkel, akik felénekeltették velem (hörögve XD) az Eddától a Kölyköd voltam c. számot. Magyarokról ez jutott eszükbe :). A pihenő után a kelta témákat játszó Eluveitie játszott egy órát. Orbitális pogó volt, aminek következtében egyszer földre is kerültem és valaki sikeresen fejbe rúgott acélbetétessel :P (ilyen már egyszer előfordult velem Soilwork koncerten, bár akkor álltam és a színpadról a közönségbe ugró srác rúgott fejbe szépen), valamint egyszer beszabadult a tömegbe egy 3 ember széles dagadt állat félig csupasz seggel; na az félelmetes volt, csak azt nem értem, hogy miért nem a Finntrollon csinálta ezt XD.

Eluveitie után az est fénypontja következett, a Finntroll, akiket most láttam életemben másodszor és eléggé lefullasztotta a megmaradt energiámat is. Játszottak új (pl. Dråp, Solsagan) és régi számokat (pl. Slaget Vid Blodsälv, Nattfödd) egyaránt és habár vissza lehetett őket tapsolni egy Jaktens Tid és egyik személyes kedvencem a Segersång erejéig, de így sem játszottak 1 óránál többet. Összességében nagyon megérte a beleölt pénz, és habár kissé meg is fáztam, de kiválóan szórakoztam. Utána még volt egy Afterparty szerűség az egyik bécsi kocsmában, ahol ott voltak a Varg, Finntroll és Eluveitie tagjai. Sajnos amikor odamentünk dugig volt a hely, de mást nem tehettünk az első vonatig, szóval befurakodtunk és előbb-utóbb meg is ürült egy pad, ahol eliszogattunk/szunyókáltunk hajnalig aztán tűztünk haza az első vonattal. Sajnálhatják a magyarok, hogy idén nem jött a Paganfest.

Első külföldi koncertem után csak ennyit jegyeznék meg, Varg szavaival élve: "Hoch die Hörner, Skal!"

Igazából erről a témáról sokat szoktam gondolkodni, úgyhogy vázolom néhány ötletemet.

Én eredetileg református keresztyén vagyok (ugyebár hivatalosan kereszténynek hívják, de reformátusok a keresztyén elnevezést használják). Azért mondom hogy eredetileg, mert van néhány pontja a vallás tanainak amivel nem teljesen értek egyet. Persze ez nem azt jelenti hogy rögtön rohanok kikeresztelkedni, őszintén szólva a családom már generációk óta református volt, nem én leszek aki meg fogja szakítani ezt a tradíciót, főként mert tisztelem döntésüket, másrészt pedig mert a keresztény egyházak közül a reformátust tartom a legszimpatikusabbnak (például abból a szempontból, hogy nincs gyónás és nem kell a papnak beszámolni azokról a dolgaidról amikhez jobb esetben neki semmi köze, hanem elrendezed magadban). Ritkán, de szoktam templomba is járni, de ez is inkább a tradíció miatt van. Igazából manapság elég sokan lázadoznak a kereszténység ellen, meg hogy a fejlődés útjában áll, de szerintem már korántsem vagyunk a középkori szinten, vallás szempontjából már (többnyire) toleráns a modern társadalom. Ettől függetlenül, ha valaki maximálisan kielégítőnek tartja azokat a válaszokat amiket a kereszténység nyújt a mindennapi élethez, akkor miért lenne baj a vallásával? Persze, mondjuk más tészta, hogy a kereszténység nem nagyon hajlandó elfogadni az egyéb vallásokat, de nem igazán szoktam hallani arról, hogy erőszakkal térítenek manapság a történelmi keresztény egyházak, sőt a keresztény szektáknak én jobban érzem térítési szándékát. Másik dolog amit nem szeretek a kereszténységben az a következő; én általános iskolában jártam hittanra és akkor még mondjuk teljesen ki is elégítettek a kérdéseimre adott válaszok, azonban az egyik hittan tanárunk, az szinte fanatikus volt - bármi ami világi dolog volt vagy nem értett egyet a kereszténységgel azt a Sátán művének tartotta, mindent feketén-fehéren látott, volt a jó és minden ami azon kívül van az rossz, holott szerintem korántsem így működnek a dolgok. Konkrét példaként tudom felhozni, amikor Mohamedről vagy Darwinról kérdeztem és az volt a válasza, hogy ostoba, istentelen emberek, akiket a Sátán vezérelt (és ekkor lehetett is szinte érezni a haragot a hangján). Szerencsére mondjuk nem mindegyik keresztény ilyen, olyan papot is ismerek akire a fent említett fekete-fehér szemléletmód nem jellemző. Visszatérve Mohamedre vagy Darwinra, szerintem egyáltalán nem voltak ostobák, csupán mások voltak a tapasztalataik amik alapján kialakították elképzeléseiket. És szerintem ez lenne az ideális, ha az ember vallási nézeteit tapasztalatai alapján alakítaná ki. A teremtés elképzelésével én például azért nem értek egyet, mert - csak ha a mindennapi életre és a fizika szabályaira gondolunk - nem szokott olyan lenni, hogy hirtelen a semmiből megjelenik valami. Minden valamilyen folyamatnak köszönhetően jön létre, a gyerekből sem egy villanás alatt lesz felnőtt, ahogy az alkatrészekből sem egy villanás alatt lesz számítógép. A természetfeletti, pedig szerintem nem egy olyan dolog, ami emberi tulajdonságokkal leírható, vagy egyáltalán felfogható és nem tud csak úgy áthágni a világ fizikai törvényein (mondjuk ha belegondolunk ez is az emberi gondolkodás szüleménye, hogy sokan azt tartják a természetfelettinek, csodálatosnak, hogy ellentmond valami a fizikai törvényeknek), szerintem a természetfelettit leginkább az érzelmek révén lehet megfogni és hogy azzal kapcsolatba kerüljünk egy módosult tudatállapotra lenne szükség (habár még sosem próbáltam, de a samanizmusban, a révülésben látok lehetőségeket), mondjuk ennek a dolognak nem ártana, hogy utána olvasnék.

Amelyik vallásokat még szimpatikusnak tartok, azok a természetvallások és olyanok mint mondjuk a germán mitológia (bár ezek elképzelései sem olyanok amit A -tól Z-ig igaznak tartanék, de például az eredetmondákat, a korabeli emberek elképzeléseit, saját fejlettségi szintjükön belül elég érdekesnek tartom). Ami a saját tapasztalataim alapján elgondolt dolgokat illeti - nos szerintem a "Segíts magadon és az Isten is megsegít" dolog eddig elég jól megállja a helyét az életemben (persze itt nem az apróságokra, hanem a hosszútávú elképzeléseimre gondolok) és habár nem is minden mozzanat, de van jó pár dolog, amit úgy gondolom nem lehetnek véletlenek. Nem tudom hogy ez az emberi akarat ereje e, de szerintem ha valaki elképzel magának egy életutat és végcélt és azon van hogy teljesítse, akkor a körülmények is kedvezően sorakoznak fel az ember számára. Mondjuk adja az Ég, hogy ezeknek ne bizonyosodjak meg az ellenkezőjéről :)

Lehet ebben a témában még értekezek, de mára legyen ennyi elég :)

Egyeg János 1923. szeptember 11-én született az akkor már mindössze 5 éves Csehszlovákia államhoz tartozó Dunamocs nevű felvidéki faluban, mely lakosságának többsége még manapság is magyar. Ott nevelkedett, középiskolai tanulmányait Esztergomban végezte, ahova akkor naponta járt be Dunamocsról. Mielőtt a II. világháború elérte volna hazánkat Észak-Komáromban dolgozott egy bor nagykereskedésnél könyvelőként. A háborút meglehetősen épségben átvészelte, habár nem harcolt, de besorozták leventének és elinditották Bécsbe, ám út közben apjával együtt - ha jól tudom - Mosonmagyaróvár környékén saját elhatározásukból megszöktek és gyalog mentek vissza Dunamocsra, elkerülve a hatóságokat. Habár a háborút átvészelte, de annak következményét nem sikerült. Az 1938-ban Magyarországhoz került magyarlakta csehszlovák területeket a vesztes háború után vissza kellett szolgáltatnia az országnak, és megkezdődött a magyar lakosság áttelepítése a trianoni határokon belülre. Nagymamámnak még ma is könny csordul szeméből amikor felidézi ezeket az eseményeket, rendkívül nehéz lehetett az embereknek elhagyni akkori lakhelyüket egy dologért amihez semmi közük nem volt, de 'háborús bűnösök'ként kerültek ki belőle. Egyeg János így került egy Sopron környéki faluba, Fertőrákosra szüleivel együtt. 29 éves korában, 1952-ben vette feleségül a szintén dunamocsi származású Bábi Irmát, aki aztán szintén Fertőrákosra költözött és itt született meg lányuk is. A 60-as évek elején költöztek át Komáromba. Eztán az almásfüzitői timföldgyárban dolgozott, mellette kertészkedéssel foglalkozott, amit nyugdíjba vonulása után is szivesen végzett. A becsületes, kétkezi munkából szerzett jövedelmen vettek autót, és bővítették ki házukat. Ebbe a házba születtem én 1989-ben Egyeg János második unokájaként. A nagypapám sokáig egészségben élhette nyugdíjas éveit, egészen 2009 év elejéig, amikor azonban fokozatosan egyre rosszabbul lett. Először csak a dereka fájt, mely fájdalom a hetek múlásával egyre erősebbé vált, annyira, hogy a végén már mozogni is alig tudott és csak bottal tudott menni. A derékfájáshoz nyár közepétől időnként felszökő láz és fulladás is párosult. Sajnos az orvosok csak találgatni tudtak, mi lehetett a baja. Életének utolsó három hetét a kórházban töltötte, ahova eredetileg azért ment be hogy rossz vérképe miatt kapjon vért. 1 hét után szinte már csak alvással töltötte napjait, beszélni nem lehetett hozzá, alig fogta fel mit mondunk neki. Az utolsó két héten édesanyám etette, de már enni is alig tudott, a vége felé már szinte minden falatot félrenyelt. 2009 október 11-én, vasárnap, pár órával azután, hogy édesanyám meglátogatta telefonáltak a kórházból, hogy Egyeg János, életének 86. évében elhunyt.

Régóta rettegtem már ettől a pillanattól. Sokan vannak a korosztályomból, akik nagyapjukat nem is ismerhették, én viszont - hacsak életének utolsó negyedében - de örülök hogy ismerhettem. Nem lesz könnyű hozzászokni távozásához, de sajnos mást aligha lehet tenni. A fájdalmat mindenképp könnyebbé teszi a társaság, úgyhogy minden rokonomnak és barátomnak köszönöm, akivel megoszthattam. Amit nagyon fogok sajnálni az a rengeteg emlék, amely sírba szállt vele. Sokat beszélgettem vele, de sajnos nem eleget, sokszor voltam úgy vele, hogy lesz még bőven időm beszélgetni vele. Utolsó komolyabb beszélgetésem vele a német nyelvről szólt, hisz azon a héten kezdtem németül tanulni, mesélte hogy a Fertőrákoson élő németajkúak mennyire nehéz nyelvjárással beszélték a nyelvet. Akkor sajnos még nem sejtettem, hogy ez lesz utolsó beszélgetésünk. Érdekes, hogy kis híján 10 évvel azután hogy apai nagyapám meghalt, anyai nagyapám is vasárnap délután távozott el. Tegnapelőtt vettünk tőle végső búcsút számos rokon és a család barátjainak társaságában. Végszóként ennyit: Ég Veled Nagypapa, sosem felejtünk!

Kösz, hogy végigolvastál.

Ahoj!

Yeah, vagy az unalom vagy az íráshoz való vágy vagy nem is tudom mi vezérel arra hogy megint ide írjak. Véget ért a nyár.  Immáron a huszadik nyaram. Jó vót. Voltam áskálódni, larpozni, szemet műttetni, sörözgetni és egyéb dolgok amik most nem jutnak eszembe. A lényeg, hogy újult erővel visszatértem büszke fővárosunkba, viszont csalódottan tapasztaltam, hogy még mindig sok az autó, sok az ember, sok a beton és sok a csőcselék. Nemtom a legutóbbi szóról mi jut eszébe az embereknek, de sztem bármi ami eszükbe juthat az itt megtalálható. Na de igazából nem is Pestről szeretnék írkálni, aki látja vagy érti mire gondolok, vagy másféleképp gondolkodik mint én és történetesen úgy szereti ezt a helyet ahogy van. Evvan. Nem tetszhet mindig minden mindenkinek. Viszont ebből sok probléma is adódhat. Mármint nem az emberek Pesthez való viszonyából, hanem általánosságban abból ha valaki valamit szeret/nem szeret, ezt az álláspontját viszont másra is rá akarja erőltetni és nem fogadja el azt hogy más mit hogyan szeret. Lehet rosszul ismerem a szavak jelentését, de tudtommal ezt hívják intoleranciának. Mondjuk tegyük hozzá, hogy ez is csak az emberi természetből fakad, nem lehet mindenki toleráns minden iránt (bár nem tudom hogy ez a ráerőltetés dolog még benne van e az intolerancia fogalmában, mindegy). Például ahogy én a kerekes utazótáskákat utálom. Lehet ez furcsán hangzik, meg azoknak is van praktikuma, de abból a szempontból rettentően bosszantó, amikor egy hatalmas tömegben próbál az ember előretörni, de rettenetesen nehéz, mert kb. minden második embernél ilyen van és mindegyik vagy +1 embernyi helyet foglal el. Idegesítő.

Na izé, ezt a bekezdést normál esetben folytatnám még, valszeg nem a kerekes útazó táskákra akartam kilyukadni, de így sikerült. Valszeg valamikor még boncolgatom ezt a tolerancia/intolerancia kérdést, de most valahogy meguntam a firkálást.

Ágyő!

Nos, jó régen nem írtam ide az egyszer biztos, de most viszont támadt egy gondolatom amit mindenképpen szeretnék leírni és mivel leginkább ez a lehető legmegfelelőbb hely rá így ide írom (és egyben itt van a legkisebb veszélye annak hogy el is olvassák :P ). Szóval nemrég olvastam az index.hu-n, hogy még februárban vagy mikor néhány fiatal (14 éves általános iskolásokat említettek asszem) valahogy beszabadult a Vértesszőlősi kiállításra ahol a Homo Erectus Paleohungaricus leleteit őrzik (igen Samunak hívják, csak ha már egyszer ismerem a tudományos nevét akkor villogok vele (egyébként is nőstény volt)) és ezek a kis korcsok széttaposták a maradványokat meg mindenféle együttesek neveit írták a vitrinekre. Szerintem ez felháborító (gondolom nem csodáljátok hogy régész-hallgató léttemre miért tartom ezt felháborítónak) és igazából két indokom is van arra hogy ez miért felháborító. Az első amiért ez felháborító, mert "Samu" (nem írom ki mégegyszer a tudományos nevét, asszem jó lesz nektek így is :) ) egyedi volt; egyrészt azért mert 350 ezer éves és fajtájából ő az egyik akit megtaláltunk és emlékezünk rá (más kérdés hogy szerintem ez őt akkor kevésbé izgatta :P ), másrészt pedig hogy végsősoron része a kultúránknak (mármint hogy magyarországi), aztán ezek a kis senkik jönnek, bemennek a kiállításra és itt élik ki a "kegyetlen gyermeki sorsuk során felgyülemlett indulatokat". Szal nemtom, de én 14 évesen szerintem elég normális és tisztelettudó voltam ahhoz hogy ilyen akár eszembe jusson (tudom, a rossz társaság a jó embereket meg tudja rontani, de basszus senkinek sem kötelező hogy a mások által menőnek tartott faszságokat csinálja, főleg akkor nem ha az törvénybe ütközik - jó mondjuk anno amikor a komáromi ligetben söröztünk és valami seggek kihívták ránk a rendőröket akkor közülünk az egyik hülyegyerek vezényletével mi is elkezdtünk rohanni előlük, de ez szerintem teljesen más dolog, a kultúrális hagyományok rongálásához azért kell bőr az ember pofájára). Viszont ezek a kis fattyúk egyáltalán nem egyediek, hanem egy egészségtelenül nagy számban létező fajnak a tagjai, akikre már 100 év múlva is alig fognak emlékezni, nemhogy 350 ezer(!), továbbá ha kiraknánk őket a vadonba messze a civilizációtól (legyen mondjuk 350 ezer évvel ezelőtt :D ) egy szál faszban akkor mást nem tudnának csinálni minthogy kétségbeesnek amíg nem jön egy ékes példánya a pleisztocén megafaunának, hogy jóízűen lakmározzon a visszamaradott testükből, ennyi :).

Nagy felháborodásunkban akár azt is mondhatnánk, hogy "Ezek a fiataloknak mostanában mindent szabad!?" és részben igazunk is lehet, mert mostanában vagy tanárokat vernek vagy az infrastruktúrát rongálják, esetleg leisszák magukat a sárga földig majd másnap eldicsekednek vele a suliban, hogy milyen ügyik voltak, szerintem viszont az egésznek a kulcsa a rossz nevelés. Tehát aki nem tudja annyira megnevelni a gyerekét hogy legyen egy alap tisztelettudata és hogyha nem bír odamenni segíteni neki hogyha valami gondja van az általános iskolai házi feladattal (igen, állítom, hogy ha a szülők szarnak a gyerekükre akkor az általános iskolában a tanárbácsi/néni valymi kevés eséllyel fogja tudni megnevelni/megtanítani a gyereket bármire), akkor már legyenek oly kedvesek hogy nem vállalnak gyereket vagy legalább használnak egy rohadt óvszert.

Mára ennyit. Good Night.

Mivel sokszor szoktam elmélkedni fejemben, így most fogom magam és néhány gondolatomat megszövegesítem. (Igen, szerintem is hülyén hangzik ez a mondat.)

Induljunk ki mondjuk a vegetarianizmusból. Valójában nekem senkivel sincs bajom, aki vegetariánus, ha nem szeretik a húst az az ő dolguk, ahogy például én sem szeretem a paradicsomot vagy a paprikát. Nekem ilyen téren maximum azokkal van gondom, akik úgy gondolják, hogy az egész emberiségnek be kéne szüntetni a húsfogyasztást, meg az állatok ilyen célból való megölését, olyan érvekre támaszkodva, hogy az ember pusztán növényi táplálékkal is meg tud élni, továbbá hogy az állatoknak is vannak érzéseik. Az utóbbival én is egyetértek, de sajnos az hogy az ember hússal táplálkozik az évmilliókkal ezelőtt már eldőlt, és manapság már kár ez ellen fáradni. Sőt mi több, ha távoli őseink nem döntenek úgy hogy fogják magukat és a növények mellett hússal egészitik ki étrendjüket (vagy pusztán a természet adta körülmények miatt kellett ilyenre vetemedniük), akkor bizony még mindig a vadonban élnénk és fajunk egyik tagjának sem jutna eszébe az, hogy az egész közösség táplálkozási rendje ellen tiltakozzon. Hogy miért oka az emberiség fejlődésének az, hogy húst kezdtünk el enni? Azért mert amíg az őseinknek meg volt a természetes tulajdonsága arra, hogy növényeket fogyasszanak, addig arra nem volt hogy húst fogyasszanak, legalábbis arra nem, hogy állatokat meg tudjunk ölni és fogyasztásra alkalmassá tegyük számunkra, míg pl. az oroszlánnak ugyebár ott vannak a karmai meg az éles fogai, ami egyenlő nálunk a késsel, a villával, és a hentesbárddal. Persze lehetséges, sőt, szinte biztos, hogy először mi is csak dögevőként kezdtük, csak aztán előbb utóbb elegünk lett abból, hogy állandóan az oroszlán által hátrahagyott szarokon kelljen rágódnunk, ezért embereink rájöttek arra, hogyha felvesznek egy követ és leütik vele a gazellát (vagy mittudomén mit), akkor könnyebben hozzájutnak a kajájukhoz, és nem kell a többi dögevő állattal együtt sorszámot húzni. És azért ha belegondolunk, hogy kő+szürkeállomány+x millió év=World of Warcraft, amivel manapság hónapokat tudsz elbaszni az életedből (bocs ha WoWos vagy, ez csak a személyes véleményem) az mégsem egy kis teljesítmény. De nem kellett volna feltétlenül a WoWot felhoznom példának, lehetett volna akár a turmixgép vagy a mobiltelefon ami kávét főz neked (oké, az utóbbi még (talán) nem létezik, de szerintem előbb-utóbb fel fogják találni. És biztos vagyok benne hogy azok a japánok lesznek), a lényeg hogy gondolom értitek miről szövegelek. Mondjuk ez az eszmefuttatás felveti az evolúció kérdését is, amivel sokan még most sem értenek egyet, de erről szóló nézeteimet máskor fejteném ki (ugyanakkor még olyanok is vannak akik szentül hiszik hogy a Föld lapos, de őket nem szeretném jellemezni :P (meg olyanok is vannak akik szerint a Föld gömbölyű, pedig nem is mert geoid! :D)). Visszatérve a vegetariánusokra, azért néha meg tudom őket érteni, mert én sem nagyon szeretem amikor a marhapörköltben lévő húsokról csüngenek a zsíros fehér részek, vagy amikor ráharapok a fasírtban egy porcogóra, de sajnos ez a hús velejárója, mint a salátának az hogy zöld, viszont nem szoktam megfogadni, hogy ezentúl nem eszek húst, mert szinte biztos hogy nem bírnám betartani, mert azért a rántott csirke, az mégiscsak ellenállhatatlan :D

Na összefoglalóan ennyi, és remélem nem érzitek úgy ezután, hogy túlságosan egyértelmű dolgokat írtam le az imént :P

Két zenei műfaj van amit igazán szeretek, az egyik a folk metal, a másik pedig a melodic death metal. Az utóbbi képviselője a műfaj egyik koronázatlan királyai, az In Flames, amin ma (avagy ha nem fejezem be a bejegyzést ápr. 1-én, akkor tegnap :D ) voltam a Petőfi Csarnokban. Azon kívül, hogy először voltam In Flames koncerten, ez volt az első PeCsás koncertem, amikor szállásom, azaz a kolesz szinte egy köpésre volt (2 villamosmegálló), úgyhogy legalább a hazajutással nem volt gond. Továbbá az is jó volt, hogy ezt a koncertet nem teljesen egyedül (mármint ismerősök nélkül) kellett végigtombolnom, mint amikor decemberben voltam anno Soilworkon, ami szintén jó volt, csak akkor jöttem rá, hogy haverok nélkül nem koncert a koncert. Szerencsére itt volt egyik volt osztálytársam, akinek a komáival is összehaverkodtam, meg egy régész csoporttársam, úgyhogy a ismerősök terén nem volt gond. In Flames előtt két zenekar játszott, egyiknek nem értettem a nevét de jól tolták, a másik viszont a Superbutt volt, akik szerintem pár fokkal azért híresebbek és szintén jókat tudnak zúzni! Superbutton volt az, hogy elkezdtem tombolni keményen (sokszor ilyen koncertek felérnek egy huzamosabb idejű gyúrással, a nyakizmok szempontjából mindenképp), viszont az aktivitásom alábbhagyott, amikor megláttam egy gyönyörű lányt, akiről volt néhány pillanat amikor úgy gondoltam, hogy mindenképp meg akarom szerezni, akár van valakije akár nincs, de aztán idővel visszafojtottam ezt a gondolatot. Egyeseknek ez úgy tűnhet, hogy nem voltam elég tökös ahhoz hogy hozzászóljak, de mióta tavaly volt egy meglehetősen negatív tapasztalatom ami szintén úgy indult, hogy "mindenképp meg akarom szerezni", meg hogy "nincs mit vesztenem". Azt kell mondanom, hogy igenis volt mit vesztenem, ugyanis egy olyan illúzióba sikerült ringatnom magam amitől pár hónapig nem tudtam szabadulni és azért baszta is az agyam egy jó darabig, mert természetesen a csajnak nem voltam az esete. Szal belegondoltam abba, hogy szükségem van nekem mégegy ilyenre? Kurvára nem, úgyhogy miután a lányka sokadik próbálkozásra sem bírt a szemembe nézni, annak ellenére hogy szinte szugeráltam (lehet rosszul tudom de azért mégiscsak egy jó pont ha az elején a szemkontaktus megvan) úgyhogy hagytam a francba, és mire az In Flames "került terítékre" az est folyamán már el is hessegettem az efféle gondolatokat. A másik viszont hosszútávon zavart, bár ami az összes ilyen hangvételű koncerten elengedhetetlen, hogy rohadt sokan vannak és ez a rohadt sok ember mindig a színpad előtt csoportosul, amitől aztán nemigazán lehet úgy rázni a fejedet nyugodtan, legalább egy percig, annélkül hogy hozzádvágódna vagy 8 ember, szal egy idő után már unja az ember, de igazából erre is van megoldás. Szerencsére annyira nem nyomorogtak az emberek, hogy ne lehessen időnként a tömegből ki-be mászkálni, úgyhogy amikor már meguntam, hogy szétverik a hátam, akkor elvonultam a keverőpult mögé és ott már nyugodtan lehetett tombolni. Persze nem azt mondom hogy elegem van az egészből meg ilyenek, mert akkor nem is mentem volna a koncertre, csak azért egy idő után elfárad az ember a pogóban. Hát ez van. Öregszem :P. Továbbá arról is megbizonyosodtam, hogy Anders Fridén mekkora arc: "Halljam a bal oldalt!" - mindenki üvölt a bal oldalon - "Halljam a jobb oldalt!"(mindezt ugyebár angolul mondta) - mindenki üvölt a jobb oldalon - "Akkor most halljam az öregeket ott hátul!" - szólítja fel az idősebb rokkereket a közönség végében, majd hallani hátulról az üvöltést de nem túl hangosan - "Hát ezt nemigazán hallottam, úgyhogy most kapcsolják be a hallókészülékeiket is és úgy mondom, hogy halljam az öregeket ott hátul!" XD

Naszal összességében jó volt, csak kár, hogy nem tapsolták őket vissza, de így is elég sokat játszottak, megérte elmenni. Amúgy ha akarok egy kis szarkasztikus önkritikát a bejegyzésről akkor azt mondom, hogy most szembesülhettetek életem hatalmas problémáival, amíg Etiópiában meg éheznek. Ez van.

Ennyit mára, kössz hogy végigolvastál. Ha végiolvastál.

Huhú! Tegnapi bejegyzésemben erről nem tettem említést, de attól még megtörtént, méghozzá tegnapelőtt az, hogy egy hagyományos 'ceremónia' következtében régésszé avattak engem és még számos elsőéves csoporttársamat. Mielőtt azonban ez megtörtént volna elő kellett adnunk egy színdarab-szerűséget a nagyérdemű felsőbbévesekből és egynéhány tanárból álló közönségnek. A darabot kb. fél óra alatt találhattunk ki XD (konkrétan nem tudom mennyi idő alatt keletkezett, ezt a részét nem én csináltam, a fele aztán amúgyis rögtönzés volt :) ), aztán levetítettük a Múmia 4 című kisfilmünket, amit vasárnap és hétfőn forgattunk, előbbi napon a budaörsi hegyekben (és részben Érden) az utóbbin pedig az egyetemen, és én játszottam a múmiát :P. Ezek után voltak vicces feladatok, kvíz meg mégtöbb improvizációs játék és utána jöhetett az a rész amikor letettük a régészesküt és ittunk a bizonyos avatóitalból, amiről senki sem tudja, hogy miből készült, de elmondom, hogy én mire emlékszek belőle: lábosból merték ki, kék színe volt, vadas szerű állaga, néha kicsit savanykás, volt benne hal (mármint nem élő, de ebben azért nem lennék olyan biztos :P ) és természetesen alkohol, de az biztosan. Azt, hogy igazából miből is készült azt csak jövőre fogjáknekünk leleplezni a másodévesek, akik addigra már harmadévesek lesznek. Szerintem egyébként nem volt olyan förtelmes és én voltam egyedül az aki hatalmas ováció közepette kétszer is ivott a löttyből. És mindezek után volt az, hogy a tanszékvezető egy díszkarddal régésszé ütött minket, majd jött egy kisebb buli ivászattal egybeötvözve. Megmondva őszintén, nekem nem kell sokat innom ahhoz, hogy elérjem a kellő hatást, úgyhogy olyan 3-4 sör után topon voltam annyira, hogy aztán valamikor leesett a fejemről a szemüvegem és vagy én vagy valaki más rátaposott és összetörött. Ennek az eseménynek némiképp kijózanító hatása volt mert szemüveg nélkül egyrészt nem sokat látok, másrészt már vagy 4 éve ezt a szemüveget használtam. Kár érte. Jó szemüveg volt. Aztán szerencsémre nem kellett egyedül visszamennem a koleszba mert szerencsére egy felsőbbéves ismerősöm is ott lakik és megígérte hogyha túlságosan kész leszek, akkoris hazavisz. 

Így történt hát a régészavató. Ami azonban jogos kérdés, amit apám is feltett, hogy miért most avatnak régésszé és miért nem akkor amikor átveszem a diplomát (ha egyáltalán eljutok odáig). Szerintem erre az lenne a válasz, hogy végül is ha valaki közülünk sikeresen elvégzi és régészként fog tud dolgozni, akkor mégiscsak ez pályafutásánál a kiindulópontja. Meg aztán a régészavatót felsőbb évesek szervezik ugyebár, és aki diplomázik azoknál már nincsen igazából felsőbb éves, maximum a doktoranduszok de azok biztos, hogy nem ilyenekkel fognak foglalkozni. Szóval jó volt, szép volt, fináléként belinkelem ide az avatós filmünket amit levetítettünk.

http://www.youtube.com/watch?v=QsM0mYiJbfo

End of log.

Nos, nagy nehezen rávettem magamat arra, hogy nyissak magamnak egy blogot. Fingom nincs meddig lesz aktív, lehet hogy már jövő héten megfeledkezek róla, de lehet, hogy még évekig ebbe fogom körmölni gondolataimat vagy életem bizonyos pillanatait.

Valójában az ötlet, hogy csináljak magamnak blogot már jó ideje kísértett, két dolog volt ami viszont folyton visszahúzott, az egyik, hogy nem e lenne ez egy túlságosan egoista lépés, de aztán később rájöttem, hogy ez egy hülyeség és nem vagyok tisztában az egoizmus fogalmával, mert ha valaki magáról irogat rendszeresen az nem jelenti azt, hogy egy egoistával van dolgunk, kivéve, hogyha látszik az írásán az, hogy minden embernél jobbnak tartja magát és mindenben önzést mutat. Na jó, lehet hogy ebből megintcsak az derül ki, hogy nem tudom mit jelent az egoizmus, de sztem valamivel közelebb jutottam annak megértéséhez :P. A másik dolog ami ismételten visszahúzott, hogy megéri e nekem az hogy itt irogatok és nem csak fecsérelem az időmet, amikor sokkal hasznosabb dolgokkal is foglalkozhatnék (jelenleg mondjuk az, hogy tanuljam az Árpád-kori Magyarország külpolitikáját, nehogy meghúzzanak a csütörtöki ZH-n), de végülis úgy döntöttem mégiscsak elkezdek körmölni, hátha lesz ennek is valami haszna (mondjuk valami olyan ember kutatja fel blogomat, aki írásaim alapján felfedezi a bennem rejlő géniuszt és nagyon gazdag, így elkezd finanszírozni, annak érdekében, hogy zavartalanul folytathassam a blogomat - oké, ennek az ötletnek is kevés realitása volt, de bízzunk a legjobbakban :D ). Azért ebben a tényezőben, hogy sokszor nem azzal foglalkozok amivel valójában kéne mutatkozik egyik nagy hibám, méghozzá az hogy rettentő lusta tudok lenni. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy nem a középkori Inka Birodalomba születtem, ugyanis ott a lustaság kb. egy olyan égbekiáltó bűn volt mint mondjuk a középkori Európában az Istenkáromlás és a lustákat bizony kiállították az út menti kőfalakhoz, ahol aztán minden tova haladónak kötelessége volt megköveznie, egészen addig amíg az illető meg nem pusztult.

Akik nem ismernek, azoknak gondolom a fenti bekezdésből leeshetett, hogy bölcsésznek tanulok, amiért valszeg sokan máglyára küldenének, de mivel én a humán dolgokhoz értek legjobban és ezek érdekelnek, így asszem megmaradok ezen a pályán. Bölcsészeten belül régészetet tanulok, ami viszont szóljon mentségemre, ugyanis a régészetnek számos természettudományos vonatkozása van, átlag ember nem is sejtené mennyi! Továbbá egyeseknek lehet az is leesett (bár lehet hogy még valójában nem írtam olyat ami ezt bizonyítaná), hogy sokszor teljesen jelentéktelen avagy hétköznapi dolgokon szoktam elgondolkodni, amik más embernek eszébe sem jutnának. Ilyen ágon szerintem valamennyire közöm van a filozófiához is, amit megintcsak nem sokan szeretnek. Egye(n)lőre (sosem tudtam, hogy ebbe a szóba kell e 'n' betű vagy sem) asszem ennyi elég az érdeklődési köreimről/személyiségemről, nem szeretnék belekezdeni egy olyan összefoglalásba amelyben mindent megírok magammal kapcsolatban (mármint általánosságban), mert egyrészt biztosan kihagynék valamit, másrészt elég sokat kellene még írnom, és pillanatnyilag elegem volt, idővel sztem sok dologra fogok azért fényt deríteni, ennek ellenére lehet, hogy a lőtéri kutyát nem fogja mindez érdekelni.

Na mindegy, inkább jó éjszakát kívánok!